24 éve gyakorló pedagógus, 20 éve családanya is vagyok. Kollégáim szerint egy „energiabomba”. Magyar nyelv és irodalom, finn nyelv és irodalom szakos tanár és tanácsadó, óvónő, tehetségfejlesztő tanár, gyakorlatvezető mentortanár szakterületeken dolgoztam. A Kozsán TehetségMűhely megálmodója, a pedagógiai területeket érintő tevékenységek mozgatórugójaként is emlegetnek. Életemet a család erejébe, a gyerekekbe és diákokba vetett hit vezette mindig. Bízom abban, hogy megfelelő támogatással tanítványaim közelebb kerülnek álmaikhoz, megtalálják saját céljaikat, felismerik, hogy mit is kell tenniük mindezek megvalósításáért. Nagyfiam eredményes életútja erősített meg abban, hogy a megfelelő stratégia, tanulási módszerek és tudatos döntések bármely fiatalt elvezethetnek az önmegvalósításig. Így született meg, rendszerbe illesztve a Játékos lépőkövek (I-II.). Interaktív „tanulás-önismereti munkatankönyv”, melynek elméleti háttere a 10-15 éves korosztály számára íródott.

Mottómmá váltak az alábbi sorok:

„A tanulás képessége egy ajándék, a tanulás módja egy készség, a hajlandóság a tanulásra egy döntés.”- Brian Herbert

A sport és a tanulás egyformán fontos számomra. Szeretek olvasni, tanulni. Szenvedélyem a Wado-kai karate. E sportban valóban megtalálom a harmóniát, befelé figyelek, kifelé cselekszem. Szeretek győzni, de az oda tartó út minden állomását örömmel élem át, a vereségekből is épülök. Öt éven belül szeretném elérni, hogy a karate világbajnokságon mutathassam meg tudásomat, valamint a következő olimpiai játékokra kvalifikálhassam magam.- 2016

Megjegyzés: Azóta 2018-ban álmaim első fele megvalósult: Wado-kai stílusban világbajnok, többszörös Európa-és Magyar Bajnok lettem!

„Minden lehetséges. Csak ami lehetetlen, az tovább tart.” – Dan Brown

23 éve programozó-matematikus vagyok. Életem meghatározó kalandja a sok izgalmat rejtő fejlesztő munka mellett mégis a családom. A minőségi idő eltöltésének számos módját ismerve vallom, hogy a közös játék, a társasjáték lényeges állomás a gyerekek jövője szempontjából. A kisgyerekek hagyományos, szerencsére épülő társasjátékai fontosak a kezdetekben a késleltetés, figyelem fejlesztésére, színek, számok, szabálykövetés megtanulására. Én mégis a modern társasjátékok mellé tettem le a voksomat, mikor úgy döntöttem, hogy a szekrényünkben lévő közel száz játékot játszva és játszatva családommal újraértelmezem e tevékenységet a XXI. század elvárásaihoz igazítva. A játékok során tapasztaltakat örömmel megosztom az érdeklődőkkel, hiszen évek óta játékmesteri, tanácsadói feladatokat látok el ismerőseim körében.

Célom, hogy a nevemet viselő Kozsán TehetségMűhely küldetéstudatához hűen segíthessem a felnövekvő ifjúság kapcsolat-és kommunikációépítő tevékenységeit, az online játékok mellett megnyithassam az érzelmi intelligencia fejlesztésének kapuit, az offline világban is egymás felé fordíthassam őket.

Mottóm: „Legyél offline, hogy velünk lehess online!”